Trendek a bőrápolásban
JOLANTA ZWOLIŃSKA 40 ÉVE A SZÉPSÉGIPARBAN
A YONELLE márka társalapítója, Jolanta Zwolińska szépségiparban eltöltött lenyűgöző pályafutásának 40. évfordulója alkalmából különleges interjút mutatunk be. A több mint 20 éves kozmetikai iparági tapasztalattal rendelkező újságíró, Lidia Lewandowska írása nemcsak a Jolanta Zwolińska pályáját kísérő sikerek és kihívások lenyűgöző történetét tárja fel, hanem személyes gondolatait, tapasztalatait és szenvedélyét is. Szeretettel ajánljuk ezt az inspiráló…
A YONELLE márka társalapítója, Jolanta Zwolińska szépségiparban eltöltött lenyűgöző pályafutásának 40. évfordulója alkalmából különleges interjút mutatunk be. A több mint 20 éves kozmetikai iparági tapasztalattal rendelkező újságíró, Lidia Lewandowska írása nemcsak a Jolanta Zwolińska pályáját kísérő sikerek és kihívások lenyűgöző történetét tárja fel, hanem személyes gondolatait, tapasztalatait és szenvedélyét is. Szeretettel ajánljuk ezt az inspiráló történetet…
Jolanta Zwolińska. Egyetlen szó jellemzi őt a legjobban: harcos. Volt bátorsága többször is mindent a nulláról kezdeni. Karizmatikus és kivételes. Úgy véli, hogy a megpróbáltatások ellenére, amelyekkel szembe kellett néznie, megtalálta a boldogságot az életben. Szeretett, és őt is szerették. A megfelelő emberek pedig, akikkel létrehozta saját márkáját, a YONELLE-t, azok, akik nem hagyták cserben, amikor az élet próbára tette.
Ez az én otthonom!
Az, hogy felnőttként milyen emberré válunk, a családi otthonban kezdődik. Ez formál, erősít és ad erkölcsi tartást. Jolanta Zwolińska az értékrendjét arra alapozza, amit a szüleitől tanult: minden ember tiszteletére, az igazságba és a jóba vetett rendíthetetlen hitre, valamint arra, hogy mindig érdemes önmagunkkal összhangban élni. – Fiatal lány voltam, korrepetáltam, és a megkeresett pénzt az álomcipőmre tettem félre. És mi történt? Egy nap kiraboltak a buszon. Hazamentem, és hisztérikus rohamot kaptam – egy fiatal ember tipikus érzelmi reakciója ilyen helyzetben. Anyukám ekkor azt mondta nekem: „Kislányom, ne sírj. Ez a pénz egyetlen könnycseppedet sem éri meg. Jegyezd meg örökre: a pénz nagyon hasznos, de semmi olyat nem vehetsz meg rajta, ami igazán fontos”.
Életre szóló, nagyszerű lecke. És nem az egyetlen. Hiszen az értékeket egyszerűen magunkba szívjuk. A Zwoliński család értelmiségi otthonában gyakori vendég volt a házmester, akit teára vagy meleg ételre hívtak meg. Néhány barátnő gúnyolódott is rajta: hogyan kerülhet az egyszerű Bogaczewicz úr egy mérnökházaspár otthonába? – A szüleim mindig azt mondták, hogy egyáltalán nem számít, kinek mi a foglalkozása vagy a társadalmi helyzete, csak az, hogy milyen ember – hangsúlyozza Zwolińska.
Hogy azért ne legyen minden fenékig tejfel, előfordult, hogy az édesanyja kételkedett lánya ötleteiben. Amikor Jolanta Zwolińska első cége megnyitására készült, otthon komoly kétkedéssel fogadták. „Saját cég? Hiszen te még soha senkinek semmit nem adtál el!” – hallotta a Soraya leendő tulajdonosa. Szerencsére ezúttal szembeszállt az édesanyjával, és bebizonyította, hogy képes ekkora felelősséget vállalni. Az anyagit is, hiszen az induláshoz szükséges pénzt éppen az édesanyjától és a bátyjától kérte kölcsön.
Rövid idő alatt az utolsó zlotyig visszafizette, és közben egyáltalán nem a saját meggazdagodásáról álmodozott. A cél sokkal komolyabb volt. A bátyja súlyos betegséggel küzdött. – Rendesen akartam keresni, mert attól féltem, hogy egyszer – valószínűleg külföldön, nem nálunk – feltalálják a gyógymódot erre a betegségre, mi pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy megvegyük. Ezért félre kellett tennem a pénzt, hogy segíthessek, ha megérjük ezt a pillanatot – teszi hozzá nosztalgikusan. Sokan mondják Zwolińskáról, hogy rendkívüli individualista. Ez a jellemvonása már gyermekkorában is megmutatkozott. Beszélgetőtársam felidézi, mennyire szerette azokat a pillanatokat, amikor egyedül maradt otthon, és elmerült „Robin Hood kalandjaiban”. – Mindig szerettem a saját világomban lenni, kissé elkülönülve másoktól – összegzi. Ez a harcos Robin Hood egy kicsit ő maga is.
Túró vagy vörösbor?!
A kommunista Lengyelországban nőtt fel. A kommunizmus idején úgy döntött, hogy feladja ígéretes tudományos pályáját, és saját vállalkozásba kezd, amit az akkori hatalom természetesen nem nézett jó szemmel. A „tudományos pálya” kifejezés hallatán Jolanta Zwolińska kissé lekicsinylően legyint, hiszen a Lengyel Népköztársaság korabeli mércéi e tekintetben nem voltak különösebben biztatók.
Ráadásul az őket körülvevő valóság inkább a fiatalok szárnyát szegte. – Emlékszem egy jelenetre a Supersamból. Érkezett valamiféle bolgár bor, nekem pedig túrót kellett vennem vacsorára. Álltam a sorban, számoltam a pénzt, és tudtam, hogy mindkettőre nem lesz elég. Ekkor valami eltört bennem. Zokogni kezdtem, de könnyek nélkül. Hogy lehet ez? Kitüntetéssel végeztem az egyetemen, tudományos munkát végzek, és aközött kell választanom, hogy túrót vagy bort vegyek? Korábban, az egyetemi szünetekben Angliába jártam, ahol szállodákban dolgoztunk, és tudtam, hogy az ottani, akár alacsony beosztásban dolgozó embereknek sem kell a pénztárnál olyan dilemmákkal szembenézniük, mint nekem idehaza. Amikor rám került a sor, annyira dühös voltam, hogy a bort vettem meg. Nem baj, nem volt vacsora, de én hoztam meg ezt a döntést – nevet ma ezen az emléken. Hozzáteszi azonban, hogy akkor az egész helyzet egyszerűen megalázó volt számára.
Bátorság!
„Volt bennünk egy kevés a szükséges bátorságból, de alapjában véve ízlés kérdése volt.” Ez a Herbert-idézet adja vissza legjobban azoknak a fiataloknak az érzéseit, akik ebben a szürke, szocialista Lengyelországban úgy döntöttek, hogy saját lábukra állnak. – Volt egy kis csoportunk, fiataloké. Bridzsezni és házibulikra jártunk össze. Sokat beszélgettünk arról, hogyan lehet tovább élni ebben az országban. Még egy mondásunk is volt, félig tréfásan, félig komolyan: vagy továbbra is nyomorgunk, vagy felakasztjuk magunkat, vagy saját vállalkozásba kezdünk. Mindennek ellenére – idézi fel Zwolińska.
Ebben a társaságban Jolanta egyik közeli barátja Henryk Orfinger volt. Feleségével, Irenával együtt volt bátorságuk saját kozmetikumokat készíteni, és őt is erre biztatták. Belevágott. Édesanyja már említett kételyei ellenére, annak tudatában, hogy ezzel kiszolgáltatja magát a Lengyel Népköztársaság állambiztonsági szerveinek. A modern kozmetikumok megalkotásáról szőtt álma azonban erősebb volt. Társat talált, és megkezdték egy napvédő krém gyártását; az értékesítés kezdetét nyárra időzítették. A nyár azonban reménytelenül esősnek bizonyult, ráadásul a lengyelek akkor még nem igazán értették a napvédelem gondolatát. Mi az, hogy védekezni kell? A napnak barnítania kell! Kudarc lett volna, ám – sem a modern marketing szabályait, sem az agilis üzleti stratégiákat nem ismerve – magasabb sebességbe kapcsoltak, és önbarnítót gyártottak. Ez pedig slágertermék lett. Szárnyakat adott a fiatal vállalatnak. Jolanta ekkor már tudta, hogy egész hátralévő életében mindenképpen kozmetikumokkal szeretne foglalkozni.
A kozmetikai szakma fortélyai!
Az első tehát a Soraya volt, amelyet máig az egyik legnagyobbra értékelt lengyel márkának tartanak. Jolanta Zwolińska kezdettől fogva a minőségre és az innovációra helyezte a hangsúlyt. Az 1984-ben alapított vállalat dinamikusan fejlődött, ám egy ponton az alapító úgy érezte, hogy az ő és üzlettársa útjai kezdenek különválni. Ő kifinomult kozmetikumokat akart készíteni, társa pedig a piaci méretet kívánta növelni. – Nem szenvedtem nagyzási mániában, bár megértem korábbi üzlettársam üzleti motivációit. Akkoriban sok vállalat arra törekedett, hogy sokat és olcsón értékesítsen – mondja.
Úgy érezte, válaszúthoz érkezett, és döntenie kell. Akkoriban leendő férjével az Egyesült Államokban tartózkodott. – Nevadán autóztunk keresztül. Az ablak felé fordultam, úgy tettem, mintha a sivatagot nézném, de valójában semmit sem láttam, annyira sírtam. Akkor rájöttem, hogy nem élhetek folyton sírva, és magamban el kell szakítanom a Sorayához kötő szálat. Nem volt könnyű döntés, és bár bizonyos mértékig igyekezett észszerűen megmagyarázni magának, belül nagyon fájt. Eladta részesedését üzlettársának, néhány évvel később pedig ő eladta a vállalatot a svéd Cederroth konszernnek.
Még egyszer, az elejétől!
A világ Zwolińska szeme láttára változott meg, ő pedig egyszerűen boldog volt. – Lenyűgöző időszak volt! Végre volt útlevelünk. Voltak cégeink, amelyek már nem számítottak „gyanús magánkezdeményezésnek”, mint a kommunizmus idején, hanem a lengyel gazdaság alapját jelentették. Végre a világ minden tájáról vásárolhattunk alapanyagokat, külföldi vásárokra járhattunk, és anélkül alkothattunk, hogy attól kellett volna tartanunk, rendkívüli adóval sújtanak bennünket, vagy egyetlen nap alatt elveszik a cégünket. Mindig is erre vágytam. Szabadságra! Olyan volt, mint egy tündérmese – mondja őszinte érzelmekkel a hangjában. Véleménye szerint ez a kozmetikai ágazat, és valószínűleg minden más terület számára is korszakos változást jelentett.
Az élet azonban nem tündérmese, és egy idő után új kihívás jelent meg Jolanta Zwolińska előtt…
Megismerte élete igaz szerelmét. Közös tervek, utazások, boldogság, 20 éven át tartó kölcsönös rajongás – szinte mint a romantikus filmekben. Csak éppen boldog befejezés nélkül. Társa súlyosan megbetegedett. Akkor semmi sem számított jobban, mint a küzdelem az életéért. Elveszítették. Ebben a helyzetben természetes módon nem maradt ereje a vállalkozás vezetésére.
Zwolińska korábban már kapott ajánlatot a Cederrothtól a Dermika megvásárlására. Az ajánlat ismét az asztalra került. Eladhatta a céget, a vállalkozás teljes irányítását átadva a konszernnek, miközben megtarthatta tanácsadói pozícióját. Tökéletes megoldásnak tűnt, hiszen végső soron ehhez értett a legjobban: a kozmetikumok megalkotásához. – A kevélység bukás előtt jár. Túlságosan hittem abban, hogy valóban nélkülözhetetlen vagyok ennek a márkának. Kiderült, nem igaz, hogy érek valamit ebben a cégben. Megköszönték az együttműködésemet… Akkor fájt, ma már tudom, hogy minden rosszban van valami jó – mondja mosolyogva. Hozzáteszi, hogy ami a világ végének tűnik – talán a végleges dolgokat kivéve –, működésbe hoz bennünk egy belső mechanizmust, amely segít talpra állni. Fontos azonban, hogy válság idején jó emberek vegyenek körül bennünket. Ő sem maradt egyedül személyes tragédiájában.
Együtt megcsináljuk!
A Dermika utáni időszak nehéz volt Jolanta Zwolińska számára, egészen addig, amíg egy nap fel nem kereste Małgorzata Chełkowska, a fiatal kutató, akit évekkel korábban az iparági guru, Jacek Arct ajánlott a munkára. Jól megértették egymást, hasonlóan gondolkodtak a kozmetikumok megalkotásáról, és mindkettőjükben határozott tudományos érdeklődés munkált.
Chełkowska nem bírta sokáig a Dermikánál. Jolanta nélkül már nem ugyanaz a cég volt. Az árak optimalizálásának megvolt a maga ára, ő pedig bevezetési és tudományos igazgatóként tudta, hogy nehezen találja a helyét ebben az új felállásban. Ezért felmondott. Akkor az érzelmek teljes skáláját átélte: a megkönnyebbüléstől, hogy ez az egyetlen helyes döntés, egészen a veszteség érzéséig, amely könnyek tengerében tört felszínre, noha mindig is érzelmileg rendkívül erős embernek tartották. Először megpróbált visszatérni az egyetemre, ám az üzleti életben eltöltött évek után a teljes állású tudományos munka már nem adott megfelelő lendületet.
Jolanta Zwolińska ekkoriban szépségszalont vezetett, amely valamiféle menedéket jelentett számára a cég eladása után. Az Egyesült Államokban sajátította el a vállalkozás vezetésének legjobb gyakorlatait. Felújította a helyiséget, levette a Dermika cégtábláját, a szalon pedig hamar rendkívül népszerű lett a varsói nők körében. A szalon vezetése azonban nem volt elég ahhoz, hogy teljesen kiteljesedjen. A kozmetikumok megalkotása mégiscsak egy kissé más világ. – Mindketten eljutottunk a felismerésig, hogy nem tudunk kozmetikumok készítése nélkül élni. Akkor egyenesen megmondtam Jolának: már nem neked, hanem veled akarok dolgozni – idézi fel Małgorzata Chełkowska.
Felmerült bennük némi bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ismét társuljanak? – Természetesen, mert amíg jól mennek a dolgok, addig jól mennek, az üzlettársak közötti problémák pedig akkor jelennek meg, amikor a cég nehézségekkel küzd – válaszolja Zwolińska. Mégis ismét úgy érezte, elérkezett a pillanat, amikor mindent a nulláról kell felépítenie. Ezúttal azonban Małgorzatával együtt. – A különféle jó és rossz tapasztalataim birtokában mégis több előnyt láttam ebben az ajánlatban. Mindenekelőtt jól ismertem Małgorzatát, nagyra értékeltem a kozmetikumok megalkotásához való tudományos hozzáállását, becsületességét és elkötelezettségét. Tudtam, hogy több dolog köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt – hangsúlyozza.
Tudta, hogy ha ismét valakivel együtt akar új üzleti fejezetet nyitni, akkor azt csak olyan emberrel teheti, akiben megbízhat. – Egy vállalkozás vezetésével együtt jár, hogy időnként gödörbe kerülsz. Ezért kell, hogy legyen melletted valaki, aki segít kijutni belőle – összegzi. Az intuíciója, amelyben egyre erősebben hitt, nem hagyta cserben.
YONELLE – egy új, nagyszerű fejezet
Jolanta Zwolińska hangsúlyozza, hogy az üzleti élet kizárólag optimistáknak való. Egy vállalkozás vezetése során általában bőségesen akadnak nehéz helyzetek. Szerencsére ebben az esetben kiderült, hogy a két üzlettárs képes kölcsönösen támogatni egymást, amikor valami váratlan és megterhelő történik. – Néha nevetek, amikor Małgosia azt mondja: túl régóta van nyugalom, mindjárt történik valami. Ez nem borúlátás, hanem az üzleti élet hétköznapi valósága. Mindenki tudja ezt, aki vállalkozásra adta a fejét – mondja.
Olyan csapatot alkotnak, amely minden helyzetben helytáll. Nem omlanak össze a kritikus pillanatokban, például a COVID-világjárvány idején sem, amely sok cég számára hatalmas kihívást jelentett. Mindig olyan megoldásokat keresnek, amelyek segítenek a vállalatnak túlélni a legnehezebb időszakokat. Sőt, a YONELLE alapítóinak olyan csapatuk van, amelyre számíthatnak. Mindkét tulajdonos számára az emberek jelentik a vállalat tartóoszlopait. – Ami összeköt bennünket, több puszta üzleti vagy munkavállaló és munkáltató közötti kapcsolatnál – mondja Małgorzata Chełkowska.
Jolanta Zwolińska pedig teljes komolysággal hozzáteszi, hogy azok az emberek, akikkel a YONELLE-t építi, a családját jelentik – a választott családját. Ez a szinte családias légkör a levegőben is érezhető, ám a tények is megerősítik: sokan már a vállalat kezdetétől itt dolgoznak, néhányan pedig Zwolińska korábbi cégeitől érkeztek a YONELLE-hez. Van benne valamiféle energia, amely vonzza az embereket, és biztonságérzetet ad nekik.
Innováció a DNS-ben!
A YONELLE márkát az érett nők igényeire gondolva hozták létre. Az alapítók szenvedélyének és tudásának köszönhetően a márka határozottan az innovációra helyezi a hangsúlyt. – Átgondolt döntés volt – hangsúlyozza Małgorzata Chełkowska. Mindketten úgy vélik, hogy átlagos kozmetikumot szinte bármely kozmetikai vállalat képes készíteni, a bőröregedés jelei elleni küzdelem azonban sokkal nagyobb kihívás. A tudás, a szakértelem és a hatékonyság csak a fejlettebb termékek esetében mérhető fel igazán. – Ráadásul a bőr érettsége egyáltalán nem valamiféle késői életszakasz – mi a vállalatnál mindenekelőtt a 40 év feletti fogyasztókat választottuk célcsoportként – teszi hozzá.
Mindketten úgy döntöttek, hogy többet szeretnének ettől a márkától, mint új kivonatokat tartalmazó, újabb kozmetikumokat. Mindez már létezett… Most az volt a cél, hogy a hatóanyagok bejuthassanak a bőrbe, és egyértelműen fiatalító eredményt nyújtsanak. Elolvasták a teljes tudományos szakirodalmat, szimpóziumokra és kongresszusokra jártak, kutattak. Tudták, hogy ez a helyes irány. Bár a világpiacon már megjelent néhány úttörő kezdeményezés, hiányzott mögülük a mélyebb koncepció és a következetesség.
Ők a teljes márkát a bőrbe juttatás elvére akarták építeni. Végül rátaláltak a nanodiszkekkel kapcsolatos kutatásokra, és úgy érezték, megtalálták a kozmetikai hatékonyság Szent Grálját. – Nem tudtam aludni az izgatottságtól, először amikor elolvastam a róluk szóló tudományos adatokat, majd akkor, amikor sikerült nanodiszkeket alkalmazó kozmetikumokat létrehoznunk. Tudtam, hogy valami áttörő jelentőségűt alkotunk – meséli Jolanta Zwolińska. Majd hozzáteszi: – Ez volt számomra a beteljesülés, a boldogság pillanata, amikor úgy éreztem, megérte vállalni a cégvezetéssel járó valamennyi kihívást, hogy végre büszke lehessek arra, amit Małgosiával közösen létrehoztunk!
Mindannyiszor érzik ezt a büszkeséget, amikor elégedett fogyasztók véleményét olvassák, akik a hatalmas piaci verseny ellenére is a YONELLE közösségéhez tartoznak. Szeretik a márkát és hűségesek hozzá, mert látják, hogy egy kozmetikum valóban képes kedvező változást elérni és beváltani az ígéreteit.
Szabadság, szeretem és értem!
– Egy cég tulajdonosának lenni szabadságot ad. Az életem úgy alakult, hogy mindig igyekeztem valahogy előretörni. A szabadság érzése volt a legfontosabb. Döntéseket akartam hozni, és felelősséget vállalni értük. Valószínűleg szükségem volt az általam létrehozott cégekre – talán anélkül, hogy ennek tudatában lettem volna –, hogy szabad ember lehessek. Szinte hitvallásként hangzik, de valóban így érzem – mondja Jolanta Zwolińska.
Ezért megkérdezem a tapasztalt vállalkozót, hogyan tekint a fiatal cégek hullámára, amelyeket hozzá hasonlóan szabadságszerető emberek alapítanak. Mindenekelőtt, mint mindig, nagyon érdekli a piac, és gondosan figyelemmel kíséri, mi történik rajta. Tudja, hogy az ágazat nem könnyű, ám a szabadság génjét hozzá hasonlóan hordozó fiatalabb kollégáinak van egy tanácsa: ha nem találják a helyüket más alkalmazásában, alapítsanak saját vállalkozást. Ha pedig cégük az üvegplafonba ütközik, érdemes megfontolni az eladását, hogy egy idő után visszatérjenek a játékba, és… újabbat alapítsanak. Nem meglepő tanács valakitől, akit egyesek megrögzött startup-alapítónak neveznek. Még most is, amikor a YONELLE nagyszerűen teljesít, a Zwolińska&Chełkowska páros keményen dolgozik a professzionális MedEstelle márkán.
– Azt tanácsolom, ne adjuk fel. Azt is tudom azonban, hogy nem mindenkiben van meg az erő az üzleti élet küzdelmeihez. Ha a lelki teher túl naggyá válik, jobb elengedni. Az egészség a legfontosabb. Ha azonban szigorúan üzleti kihívásról van szó, ne hozzunk semmilyen döntést érzelmi alapon. Hideg fejjel kell elemezni, mindent össze kell számolni, sőt – minden lehetséges sötét forgatókönyvvel számolni kell, hogy megtudjuk, felkészültünk-e rájuk – tanácsolja. Rendkívül egyszerű módszere is van ennek ellenőrzésére: ha valami veszélyezteti a céget, le kell ülni, és addig nem szabad felállni, amíg meg nem találjuk a megfelelő megoldást.
Ha pedig valami csupán kellemetlenség vagy gond, el kell fogadni, és észszerű kiutat keresni az adott helyzetből. Az üzleti élet ugyanis főként a kanyarokból való kilábalás képességéről szól. Azt is hangsúlyozza, hogy sohasem szabad kizárólag a pénz kedvéért céget alapítani. Így még akkor is lehet másodszor vagy harmadszor próbálkozni, ha valami rosszul alakul. Azokat viszont, akik sikeresek a piacon, óva inti az… eufória és a túlzott beruházások bűnétől, mert véleménye szerint ez a képzelőerő hiányáról tanúskodik.
Mi a legnehezebb számára személyesen egy cég vezetésében?
– A kiszámíthatatlanság. Olyan helyzetek, amelyek még a legsötétebb forgatókönyvekben sem szerepeltek, mégis bekövetkeztek – mint a már említett világjárvány. Ahogy Nietzsche mondta egykor: ami nem öl meg, az megerősít. A YONELLE számára nehéz vizsga volt, de végül sikeresen teljesítette, a megszokott kereteken kívüli gondolkodásnak és a vállalati összetartásnak köszönhetően – hangsúlyozza Zwolińska.
Belső erőre van szükség!
Az üzleti élet érzelmileg kimerítő… Mindennapos küzdelem fontos és még fontosabb ügyekkel. Felelősség az emberekért. Kötelezettségek. A munkahelyi gondok könnyen átszivárognak a magánéletbe. Małgorzata Chełkowska elmondja, hogy szerencsére sikerült elkerülnie azt a helyzetet, amelyben a családja hátrányosan érezné annak hatását, hogy már néhány éve egy meglehetősen nagy céget vezet. A nehezebb pillanatokban támaszkodhat szeretteire, ugyanakkor mindent megtesz, hogy ne terhelje őket munkahelyi ügyekkel. Hangsúlyozza, hogy e téren sokat köszönhet üzlettársának, aki megosztja vele élettapasztalatait, és óva inti azoktól a hibáktól, amelyeket egykor ő maga is elkövetett.
– Jolának köszönhetően a cégvezetés, valamint a természetes érzelmek kezelésének megtanulása sokkal rövidebb út volt – ismeri el. Felidézi Jolanta Zwolińska más szavait is, amelyeket mélyen az eszébe és a szívébe vésett: „Olyan emberekkel kell körülvenned magad, akikben megbízol. Meg kell keresned és fel kell ismerned őket. Ne csak a saját erődre támaszkodj. Egyedül semmit sem érhetsz el”. Jolanta Zwolińska azonnal hozzáteszi: „és vedd körül magad nálad okosabb emberekkel”.
Újabb jó tanács, bár – mint mondja – nem igazán érzi jól magát a tanácsadó szerepében. Véleménye szerint az életben és az üzleti világban egyszerűen belső erőre és a meghozott döntésekbe vetett meggyőződésre van szükség. Mások útmutatásának vak követése sehová sem vezet.
A piacon eltöltött 40 évet összegezve Jolanta Zwolińska úgy véli, a sikerek mindig szárnyakat adnak. A szakértők és a fogyasztók dicsérete. A díjak és elismerések. Mindez erősíti a hitet és a motivációt abban, amit az ember csinál. De vajon – a másik oldalról nézve – a kudarc letöri ezeket a szárnyakat? – Azt hiszem, nem, hiszen én magam vagyok rá a bizonyíték. Annyiszor sikerült talpra állnom, amikor úgy tűnt, mindennek vége, vége az álmoknak. Mégis felébredt bennem a belső ellenállás és lázadás, és erőt találtam ahhoz, hogy újrakezdjem – mondja. Gyermekkora óta lázadó volt. Soha nem tudta elfogadni azt, ami tisztességtelen, korlátozó vagy méltánytalan. Egyszerűen ilyen.
Jó emberekkel körülvéve…
Egy dalban elhangzik a mondat: „Magunknak és nektek is jó embereket kívánunk magunk köré”. Jolanta Zwolińska szerint ez feltétlenül kulcsfontosságú.
Élete nagy szerencséjét a szülei jelentették, akik kezdettől szeretettel vették körül, és megmutatták neki, mi a jó és mi a rossz. Édesanyjával képes volt vitatkozni és eszmét cserélni, de ma már tudja, mennyi jóságot és életbölcsességet köszönhet neki.
Felnőttként ilyen ember volt számára az azóta elhunyt férje, aki erős személyiség volt. Hatalmas szeretetet adott neki, támogatta a nehéz döntésekben, és tisztességet sugárzott. Amikor kórházba került, visszautasította az egyágyas szobát, mert nem tartotta magát kiváltságosabbnak a többi betegnél. Fizikai távolléte ellenére a mai napig része az életének.
Most üzlettársa adja neki a legtöbb támogatást, akivel megoszthatja azt, amit mindig is a legjobban szeretett: egy kozmetikai vállalat vezetését – ezúttal abban a tudatban, hogy szerencsére a megfelelő emberrel teszi.
Az összegzés ideje…
A kozmetikai piac ikonja. 40 éve dolgozik az ágazatban. Annyi tapasztalattal rendelkezik, amennyi nagyon sok embernek is elegendő lenne… Megkérdezem Jolanta Zwolińskát a legnagyobb sikeréről. – A boldog élet – feleli röviden.
Megváltoztatta őt a megkeresett pénz? Határozottan tagadja. Azt mondja, ugyanaz az ember maradt, akinek nem volt pénze kézitáskára, ezért műanyag szatyorral járt, ma pedig, bár van pénze, nem érzi szükségét, hogy méregdrága táskákra költse, amelyek semmi értékeset nem adnak az életéhez.
Úgy érzi, hogy bizonyos mértékben megváltoztatta a lengyel kozmetikai piacot? Hamis szerénység nélkül igennel felel, de hozzáteszi, hogy ha ő nem teszi meg, valószínűleg valaki más megtette volna. Büszke az eredményeire, és ezt semmi sem teheti semmissé. Ma arra a legbüszkébb, hogy sikerült létrehoznia az innovatív (lengyel!) prémium YONELLE márkát, amely hatékony, és amelyet nagyra értékelnek a fogyasztók.
Amikor megkérdezik, megbánt-e valamit, ugyanilyen röviden felel: – Nem. Minden okkal történt. Arra a megállapításra, hogy gyakran a kozmetikai piac ikonjának, sőt legendájának nevezik, nevetve válaszolja, hogy nem akar legenda lenni. Hozzáteszi, hogy ilyen szavak hallatán nehezen kifejezhető, vegyes érzések töltik el: tiltakozik a megnevezés ellen, ugyanakkor büszkeséget és hitetlenkedést is érez. Az évek során azonban hozzászokott az ellentmondásos érzelmekhez. Üzleti életében ugyanis gyakran megtapasztalta őket…
A szöveg szerzője Lidia Lewandowska, a kozmetikai üzleti életre szakosodott újságíró. 20 éve ír emberekről, vállalatokról, márkákról, trendekről és változásokról, vagyis mindarról, ami a piac arculatát formálja. A Jolanta Zwolińskával való találkozás lehetőséget adott számára, hogy átfogóan szemlélje a lengyel szépségipari ágazat történetét, egyúttal közelebbről is megismerjen egy olyan embert, aki jelentős hatást gyakorolt annak fejlődésére. – „Minden történet középpontjában egyszerűen az ember áll. Értékei, élettapasztalata, tudása és szenvedélye (szinte mindig) tükröződnek az általa létrehozott szervezet kultúrájában” – mondja Lidia Lewandowska.
